Egy szép kis történet estére:

Volt egszer egy lány illetve egy fiú, akik nagyon szerették egymást.

Tökéletesen megvoltak és mindenhova együtt jártak soha nem váltak el.

Még az iskolában is egy osztályba jártak és egymás mellett ültek.

Minden rendben volt, amíg egyszer ment át a fiú a lányhoz,

és mikor belépett a szobába a látványtól egy könnycsepp folyt végig arcán.

Nem tudott szólni csak állt némán figyelve, hogy szerelmét más öleli és csókolja.

A lány hátán a hideg végig szaladt, s rögtön hátrafrdult. Meglátta a fiút ahogyan ott állt,

szótlanul könnyes szemekkel, s a lány térdre esett.

Meg szólalt volna de a fiú a szavába vágott:

- Nem kell semmit mondani elmegyek örökre nem foglak többet keresni. Isten veled drága szív szerelmem!

Ezzel el is ment a fiú. A lány össze törve várta vissza minden egyes nap, de hiába.

Egyszer hát eldöntötte, hogy elmegy hozzá és megpróbálja helyre hozni amit elrontott.

Megállt a fiú ajtaja elött, erőt vett magán majd bekopogott.

Amikor kinyílt az ajtó a fiú apja állt ott fekete öltönybe kisírt szemekkel.

Bevezette a lányt a fiú szobájába, majd csak egy levelet adott át, melyben ez állt:

"Szia Kedvesem!

Én még mindig szeretlek, de nem tudom feldolgozni, hogy más érintett! Köszönöm a boldog órákat melyeket velem töltöttél de ez mától meg szűnik, ahogyan én sem leszek többé! Kérlek ne sírj, mert szeretném ha boldog lennél, ha már velem nem lehetsz az" -Ekkor a lány sírni kezdett, mert itt jött rá hogy szerelme végleg elment.-Remélem azért soha nem felejtesz el s emlékem veled marad örökre. De most már mennem kell nem maradhatok tovább! Szeretlek Kedvesem!" -Ezzel a fiú befejezte levelét mely véres volt, igen a fiú vére volt!

A lány haza ment, és csak sírt, csak sírt. nem tudta feldolgozni a fiú halálát így el gondlta:

-"Nincs tovább! Mennem kell utánad szerelmem!"

Ebben a pillanatban egy kis szellő járta át a szobát, s meglátta a fiú alakját. A fiú így szólt:

-Kedvesem! Kérlek ne tedd! Te nem halhatsz meg! Nem haragszom azért amit tettél. Ne öld meg magad, inkább élj tovább. Tedd meg azt amit én már nem tehetek meg neveld fel a gyermekünket!

A lány sírt tovább majd így szólt:

-De nélküled nem élhetek tovább!

Erre a fiú már csak annyit mondott:

-Akit a szíved alatt hordozol az én véremből van. Ezáltal én ott leszek veled. De most mennem kell...

Miután kimondta nyomott egy csokot a lány ajkára és el is tünt az éjszakában. A lány szíve ekkor már nem fájt annyira. Tudta szíve alatt növekszik szerelme záloga.